Rhythm Theon

Név: Rhythm Theon, Rhyt

Kor: 2000. 08. 16., 18 éves

Nem: nő

Faj: félisten, apai ágon Hádész vére csörgedezik ereiben

Az ebből adódó ereje, képességei (amelyek nagy részét még nem fedezte fel magában) : Azon kívül, hogy, mint ahogy azt a halál istenének lányként illik, képes kapcsolatot teremteni az elhunytakkal, feléleszteni azok szellemét és ugyanígy el is küldeni őket a túloldalra, megérzi a halált. Ezt még nem tapasztalta meg soha, mert csak olyan emberek elhunyását érzékeli, akiket ismer - különben a nap huszonnégy órájában nem lenne nyugvása. További - egyelőre fel nem fedezett, vagy legalábbis észre nem vett - képességei a geokinézis, azaz a föld irányítása, rengések és repedések formájában. Mivel apja egyik jellegzetes jelképe a Kerberosz, amely egy háromfejű kutya, a lánynak különleges érzéke van az ebekhez is.

Származás: Seattle, Washington, USA

Jelenlegi lakhely: Sequim, Washington


Háttér: Gyerekévei egy zsúfolt, seattlei lakásba tehetők, egy anyával, aki az égvilágon mindent megtett volna a lányáért. Igazából csak hat évet éltek a fővárosban, és amikor végre elköltözhettek Sequim-be, minden más lett. Rhyt édesanyja, Jasmine, olyan családból származik, ahol ez a szeretet dolog egészen másképp működik. Ő próbált mindent megtenni, hogy Rhyt semmiben ne szenvedjen hiányt, még akkor is, ha eredetileg nem egyedülálló anya szeretett volna lenni. A lány előtt sosem tisztázódott ki a kép: rengeteget hallgatta az édesanyját, ahogy a szerelemről mereng, és arról, milyen fontos neki a családjuk, így tehát sosem értette, miért nem ismerheti az apját, miért nincs a férfi az életükben. Jasmine annyit mondott el róla, hogy csodálatos ember volt, a lány születése előtt nem sokkal viszont bevonult a seregbe, és onnantól nem látta többet. Rhyt pedig elhitte a dolgot, és megpróbálta elfelejteni a furcsa, magas, fekete alakot, ami annyiszor derengett elalvás előtt a fejében, mintha már látta volna valahol. Jasmine az világon mindent megtett a gyermekéért, ez kétségtelen. Azonban az apát még ő sem pótolhatta, és ez mindig is hiányzott Rhythm életéből, hiába nem is tudta, milyen ez az egész. Egyszerűen csak… elég volt látnia, ahogy az iskolában, az osztálytársai az apjuk ölébe ülnek, és lelkesen ölelgetik őket hazamenetelkor, hogy sóvárogjon az érzés után. Aztán ezt igyekezett elnyomni magában, merthát az apját sosem ismerte meg.
Miután Sequim-be költöztek, az édesanyja egy kávézóban kezdett dolgozni, Rhyt pedig suliba járt. Minden teljesen átlagos volt, a lehető legátlagosabb, az apa hiányán kívül.
Rhyt tíz éves volt, mikor minden olyan furcsa lett. Túl furcsa ahhoz, hogy egy tíz éves kislány azt szó nélkül átvészelje, azonban, amikor először előállt az édesanyjának azzal, hogy minden este beszélget azzal a kislánnyal, aki azt akarja, hogy szabadítsa ki, a nő reakciója cseppet sem volt megértő, sőt, inkább egy kicsit ideges, és feszült. Olyan görcsösen szólt rá Rythre, hogy azonnal felejtse el ezt a butaságot, és többet szóba se hozza, hogy a lány biztos volt benne, hogy így fog tenni. Vagy hogy legalábbis ez az egész dolog el fog múlni, hiszen biztos így működik, nem? Talán csak álmodja, nem?
Nem maradt abba. Ugyanúgy folytatódott, minden éjszaka, amikor lefeküdt aludni, nem bírta türtőztetni magát, mégis kiszökött az ágyból, hogy kinyissa az ablakot, és engedélyt adjon ezzel a lánynak, hogy beszéljenek. Bár az elején csak abból állt a dolog, hogy a másik könyörgött neki, Rhyt meg nem értette, mi ez az egész – hisz sehol nem látott senkit -, ahogy teltek az éjszakák, úgy vált egyértelművé, hogy nem csak képzeli a dolgot. Nem képzelheti.
Mint minden korabelihez, hozzá is eljutottak a pletykák, a kis szaftos titkok az életről az osztálytársai által – hisz mégis mi a fenéről beszélget egy csapat tizenegy éves kislány, ha nem a fiúkról, a gyerek-születésről, vagy a szellemekről.
Rhytet nagyon érdekelte a dolog. Hiába faggatta Chloet, a lányt az ablak előtt, hogy mi is ez az egész, az mindig csak ködös válaszokat adott. Kénytelen volt eljárni a könyvtárba felfedezni a dolgokat pár fura könyvön keresztül, mert Jasmin az internetet is korlátozta, és nem szeretett volna az anyja közelében ráguglizni arra, hogy mit kell tenni olyankor, ha egy szellem akar veled beszélgetni minden éjszaka, aki ezerkilencszázkilencvenháromban halt meg. Rhythm utált titkolózni az anyja előtt, de úgy érezte muszáj, mert nem értené meg. Igazából ő sem értette a helyzetet, de aztán lassan teljesen természetessé vált, és sokkal több dolgot el tudott mondani Chloe-nak, mint másnak.
Már tizenkettő felé közelített, amikor egy nap az anyja benyitott, amikor épp az éjszaka közepén ült Rhyt az ablak előtt, és borzasztóan kiakadt. Nem olyan volt, mint aki dühös. Inkább mint aki rádöbben valami olyanra, amit eddig, és ezután is hihetetlen erővel igyekszik elnyomni, de ez a pillanat elhalványult az évek során a lány fejében, és csak az maradt meg, ahogy másnap szipogva megkéri Chloe-t, hogy menjen el, és többet soha többet nem érzi a jelenlétét.
Ez az évek során annyira elhalványodott, hogy Rhyt már alig emlékszik rá úgy igazán, annak ellenére is, hogy nem ez volt az utolsó eset. Próbált minden erejével védekezni a dolog ellen, de valamiért folyton-folyvást előfordultak olyan esetek, hogy megjelenik mellette egy alak, egy árny, esetleg – jobb esetben – egy hang, ami követelőzve kommunikálni akar, ja, és mellesleg senki más nem észlel belőle semmit. De ez nem volt egyszerű. Ahogy a lány egyre idősebb lett, úgy lett egyre erősebb a késztetés, úgy jelentkezett a bizsergés a tarkójában, amikor egy lélek volt körülötte, úgy jött rá, lépésről-lépésre, hogy ha ő nem akarja, akkor nem fognak odajönni, és nem fogják zaklatni. Valamiért minden ilyen… dolog, azt tette, amit ő szeretett volna. Habozás nélkül, ez pedig néha megrémítette Rhyt-t, de valljuk be, jó érzés is volt.
Természetesen tisztában volt vele, hogy ez nem normális. Most is tudja, ezért nem beszél róla senkinek, olyan mélyen hallgat ezekről a dolgokról, amennyire csak képes rá. Ő pár évvel ezelőtt bekategorizálta magát valamiféle médiumnak, aki nem hirdeti a képességeit, és minden erejével azon volt, hogy normális életet éljen, és tudomást se vegyen egyéb más, belülről feszítő dolgokról, amik néha egyenesen hasogattak – olyan, mint a visszatartott tüsszentés, vagy sírás, és pokoli, de Rhyt túlságosan retteg attól, hogy ha lebontaná magában ezt a gátat, egy olyan dolog törne elő, amire semmilyen mértékben nincs, és nem is akar felkészülni. Igazából, mélyen, tökéletesen tisztában van vele, hogy más, mint a többiek, de az évek során annyira megpróbálta még a gondolatot is eltemetni magában, hogy ezt már magának sem akarja igazán bevallani.
Egyébként ettől eltekintve az anyukájával nincsen rossz kapcsolata, se pedig a férfivel, akivel a nő most randevúzgat, csak épp van pár téma, amiről nem beszélnek, de még csak meg se említik – hiszen ez még teljesen normális, nem igaz?

Küllem: Sötét haja néha egészen feketének sejlik, pedig igazából csak nagyon sötét barna, és természetes hullámokban hullik a lapockája aljáig. Régebben volt frufruja, így arca körül könnyen felfedezhetünk néhány rövidebb tincset, amik szeretik megnehezíteni az életét, ha arról van szó, hogy felfogja egy lófarokba loknijait. A bőre viszonylag éles kontrasztot alkot hajszíne mellett, hiszen nagyon világos és vékony, könnyen átüt rajta a pír, ahogy telente az a néhány szeplő is az orra körül. Arca hosszúkás, de az álla szögletes. Szemöldöke kellemes keretet ad neki, szemei pedig csakhogy világítanak a világos bőrben. A kék-és a zöld egy sötét keverékét alkotják, foltokban tűnik fel mind a két árnyalat íriszében. Habár az apró – nagyjából százhatvanöt centis – termetét anyjától örökölte, ahogy személyisége egy részét is, de a szemét közel sem, hisz Jasminé világosbarna.
Sminket nem sokat használ, esetleg egy kis szempillaspirált, illetve a szemöldökét szokta megcsinálni, de az ajakbalzsamoknak megszállottja, mindenféle ízben és színben van a kollekciójában.
Alkata vékony és lágyan izmolt,, jó géneket örökölt, de nagyon sokáig rengeteg sportot is űzött. Az a fajta, aki egész nap eszik, mégsem hízik semmit, és senki nem mondaná meg róla, hogy egész nap csak az evésen jár az agya, vagy hogy a kedvenc kajája a Dick's Deluxe hamburger. Nagyon gyakran változott a kedve a sportok iránt, egy ideig úszott, aztán tollasozott, majd röplabdázni járt, viszont egy csuklósérülés miatt inkább abbahagyta az edzéseket, és mára a sport csak hobbiként, szórakozásként maradt meg az életében.
Leginkább a sötét színű, és a kényelmes ruhákat preferálja, leggyakrabban egy laza pulóverben vagy rövidujjúban lehet látni, fekete farmerrel.

Jellem: Első ránézésre nem annak a fajta csajnak tűnik, aki előszeretettel megvédi a saját és a barátai igazát, aki makacsan és forrófejűen megy bele egy-egy helyzetbe, akinek néha rá kell erőltetnie magára, hogy megálljon, és átgondolja a helyzetet, mielőtt cselekszik, és hatalmas hülyeséget okoz. Kisebb korában, általános iskolában sok kellemetlen helyzetet szült az igazságérzete, és a könnyedén fellobbanó dühe, a tanárok pedig nem igazán értékelték, amikor megverte valamelyik fiú – vagy lány - osztálytársát, mert mondjuk elvette Rhyt tolltartóját, de annyira az anyukája sem volt boldog, amiért annyiszor behívták, hogy elmondják neki: a lányával valami baj van.
Rhyt-nek azonban sosem volt amiatt rossz érzése, mert megvédte önmagát. Világéletében ilyen volt, és valahogy semmi nem dühítette fel jobban, ha valaki igazságtalan. Ezzel egyetemben ő egy végtelenül őszinte ember, aki nem rejti véka alá a véleményét, habár igyekszik ezzel nem megbántani másokat.
Viszonylag könnyedén barátkozó, habár a minőséget fontosabbnak tartja, mint a mennyiséget, és sokkal komfortosabban érzi magát egy két-három fős társaságban, mint nagyobb számúban. A szarkazmus és az irónia szerves részét képezi a személyiségének, és kedveli a sötét humort. Habár alapvetően egy pozitív személyiség, vagy legalábbis igyekszik mindent ilyen szemmel nézni, néha, egyes helyzetekben érzékel magában egy bizonyos megmagyarázhatatlan sötétséget – mondjuk olyankor, amikor felfedezi, hogy ha azt akarja, az a bizonyos dolog, vagy dolgok, amiket rajta kívül más nem lát, bukfencet vetnek, vagy csak úgy eltűnnek. Ez pedig ad neki egy tudatalatti magabiztosságot és önbizalmat, még akkor is, ha valójában tényleg nem érti, mi ez az egész, és miért vele történik.
Nem egy nagyképű ember, sőt, kifejezetten szerény, de azért van egy egészséges önbizalma, ami lehetővé teszi, hogy észrevegye magában – a külsejében és belsejében egyaránt - azokat a dolgokat, amiket szeret, vagy amire büszke. Az oroszlán horoszkóp jegyeit bőséggel felfedezi magában, személyisége viszont nem határozható meg teljes pontosággal, mert minden függ a kedvétől és a helyzettől is.

Kép: