Castiel Anubis Sab

Név: Anubis

Használt név: Castiel Sab (az „sab” egyiptomiul sakált jelent)

Nem: férfi (egyébként nincs neme, olyan alakban mutatkozik, amilyenben akar, de párszáz éve nem váltott a férfiról)

Kor: teremtéssel egyidős

Faj: isten

Eredet: Egyiptom, a halál és a túlvilág istene

Képességek:
• látja a szellemeket, démonokat, és egyéb nem evilági lényeket
• látja az emberek lelkét, auráját, kisugárzását
• előbb említett képessége miatt nagyon jó emberismerő
• szolgálatába tud állítani szellemeket, illetve holttesteket is (de utóbbiaknak nem tud tudatot adni)
• képes eredeti formájában (félig állat) illetve egyszerű sakál képében is megjelenni
• ha akarja, a halandók azonnal elmondják neki a legnagyobb vágyukat vagy bűnüket
• különleges érzéke van a macskákhoz, akiket nem véletlenül tiszteltek Istenként Egyiptomban
• mivel feladata a büntetés is, halandókkal is láttatni tudja a legnagyobb félelmüket egy rövid időre, ez általában elég, hogy mindent átgondoljanak, bizonyos esetekben megőrüljenek
• halandó fegyverekkel nem lehet megölni vagy megsebezni
• életenergia elszívása bármilyen élőlénnyel, de ezt nem gyakran csinálja, nem gonosz
• ki tudja tépni az emberek lelkét a testükből, másfajta halálra ítélve őket, mintha elszívná az életenergiájukat (ez legalább gyors), de vissza is tudja tenni a testbe egy pár perces időintervallumban

Lakhely: New York City, USA (jelenleg)


Történet
Az előző világában elérte a legmagasabb szintet, ahová reinkarnálódni lehetett, és miután teste meghalt, lelke feljebb lépett: lehetőséget kapott megteremteni egy új világot, ahol aztán majd istenként jelen lehet. Társaival irányítás alá vonták a Földet, amit aztán felosztottak egymás között, ő a halál és a túlvilág igazgatását vállalta magára, Hádész és Hel segítségével, majd minden isten közös erővel megteremtette az embereket a saját képükre, létrehozva a saját reinkarnációs körforgásukat. Akárcsak az előző világban, azok az emberek, akik már kiléphetnek ebből a körből, választhatnak, hogy végleg továbblépnek, vagy a Földön lesznek istenek, így jöttek és jönnek létre a kisebb istenségek, a főistenek (a görög-római, az egyiptomi és az északi kultúra) segítői.
Az idő kezdetétől fogva hol az Alvilágban (ahol addig vannak a lelkek, amíg késznek nem érzik magukat a továbblépésre egy új testben), hol a Földön tartózkodik, mikor milyen nemű testben, szereti kipróbálni, milyen emberként élni. Több életet is leélt már, és néha még most sem egyszerű számára elveszíteni azokat, akiket szeretett – hiszen reinkarnálódva, új testükben már nem emlékeznek rá –, pedig bárki azt hihetné, idővel hozzászokott, de nem így történt. Ezért hagyott fel párszáz éve azzal, hogy közeli barátságba vagy kapcsolatba kerüljön halandóval vagy akár félvérrel, elege lett a folytonos fájdalomból, hiába tudta, hogy ez az élet rendje.
Most inkább csak megfigyelőben van, pszichiáterként dolgozik New Yorkban, hogy közelebb kerüljön a mai ember életéhez, és ezt megoszthassa istentársaival.
Az utóbbi időben Ptah egyiptomi isten kitalálta, hogy tovább kéne állniuk, az istenek kora leáldozott, és nagyhatalmú istenként félő, mit fog lépni, még akár háborút is indíthat, különösen, mert a káosz urai, Seth, Eris és Loki azonnal mellé álltak.
Valójában az emberek előtt nem élt semmi a Földön; minden megtalált csontváz mitológiai lény, és már akkoriban is virágzott egy emberi kultúra, amit Seth dühében porig rombolt (és meg is kapta érte a büntetését), semmi nem maradt belőlük.


Küllem
A külleme az egyetlen, amit soha nem változtatott az évmilliók során, kialakított egy női és egy férfi testet is, legfeljebb a haj- és/vagy szakálhossz az, amin alakított.
Férfi alakjában egy 190 centis, kisportolt férfi, bronzbarna hajjal és zöldesbarna szemmel; szeret korszakalkotóan öltözködni, természetesen nem érdekli a divat, ha piros mamuszt akar hordani egy fekete bőrdzsekihez, akkor egy piros mamuszt fog hordani hozzá. Néha előfordul, hogy egyszerű farmer és póló van rajta, de a kísérletezés híve, viccesnek találja az emberi reakciókat, és a legrosszabb, hogy néha egyenesen szépnek lát borzalmas szetteket.

Sakálként épphogy nagyobb, mint az átlagos állat, bundája azonban a többitől eltérően fekete, szeme pedig sokkal rikítóbb sárga.

Isteni formája egy két és fél méter magas emberi test fekete bundával egy sakál fejével, amin a bunda szintén fekete, szeme is ugyanolyan, mint egyszerű állat alakjában. Ilyenkor ruhaként csak azt az ágyékkötőt viseli, amit az ábrázolásokon is látni lehet; ezt a formáját használja az Alvilágban, Asgardban, az Olimposzon, egyszóval minden isteni lakhelyen. Felkarján hord egy-egy aranygyűrűt, és egy ugyanilyen anyagból készült alkarvédőt; cipőt nem használ, helyette egy díszt visel a lábszárán, amit elöl kobrák díszítenek.


Jellem
Nehéz lenne behatárolni. Istenként valószínűleg leginkább jóságosként lehetne jellemezni, emberként pedig az ég óvjon tőle: viccesnek találja, miken problémáznak az emberek (mint a homoszexualitás, kinek hány gyereke van, ki mit csinál az életével, és mi az hogy egy nő dolgozni akar és nem anyává válni), ezért mindig rátapint ezekre a gyengepontokra, kedvenc elfoglaltsága a beszűkült emberek kirugdosása a komfortzónájukból, és persze a polgárpukkasztás. Igen lázadó, sosem tudja (vagy nem akarja tudni), mikor kell befognia a száját, a leginkább megbotránkoztató dolgokat mondja a legrosszabb alkalmakkor, és előszeretettel öltözködik úgy, hogy megbámulják. Ennek ellenére tudja, hogy a világ jó irányba halad, hiszen a változás fokozatosan bekövetkezik, az emberi faj már így is sokkal elfogadóbb, mint volt, de ő nem habozik ezeket a változásokat felgyorsítani.
Azokkal, akik magasabban vannak a reinkarnációs létrán, tehát már átlátnak dolgokat és nem akadnak fent a legkisebb problémákon, amik nem is őket érintik, másképp viselkedik: a halál isteneként, és olyasvalakiként, aki több embert vesztett el, mint bárki halandó valaha is fog, mélyen empatikus, és képes vigaszt nyújtani és megérteni, ez is benne volt abban, hogy most, 2019-ben épp pszichiáter munkakörben dolgozik.
Egyébiránt hajlamos viccesebbnek érezni magát, mint amilyen, és a szarkazmus sem áll messze tőle.
Valójában rengeteg fájdalmat hordoz magában a sok szerette elvesztése miatt, de istenként ezt igyekszik elnyomni, hiszen tudja, hogy nem jogos: minden úgy történik, ahogy kell neki.
Hibája eredetéből adódóan szinte adott, nagyon erősen lenézi az alacsony reinkarnációjú embereket, hiszen őket még tanítani sem tudja, nem nyitottak rá. Enyhén sznob, és megvan az a rossz szokása, hogy igen egoista, vagy legalábbis annak tetteti magát, hogy tényleg az-e, azt senki nem tudná megmondani. Ő sem.
Jogosan lehet feltenni a kérdést, hogy ha neki is vannak ilyen alap jellemhibái, hogyan lehet isten, és milyen jogon néz le másokat, ezek az univerzum megválaszolatlan kérdései. Minden istennek megvannak a maga rossz tulajdonságai, de közben mégis sokkal bölcsebbek az embereknél, és teljesen tisztában vannak ezekkel a tulajdonságokkal – el is tudják nyomni azokat.
Így hát az isteneknek nem igazán van megfogható jelleme – Anubisznak legfeljebb annyi, hogy mindenből viccet tud csinálni, ha az adott helyzetben helyesnek érzi –, mindig az adott szituációhoz alkalmazkodnak.